Az Európai Iskola szentendrei mesterei
Vajda Lajos halála után a magyar kultúra szempontjából rendkívül fontos szellemi örökségét vele együttdolgozó barátai és pályatársai vitték tovább.
A maga kijelölte úton haladó Czóbel Béla és Barcsay Jenő is alapító tagjai lettek az 1945-ben megalakult, majd a magyarországi sztálinizmus uralomra jutásának évében, 1948-ban ‘önként’ feloszlott Európai Iskola elnevezésű csoportosulásnak, amely a kor képzőművészetének legaktuálisabb problémáival azonosuló művészekből szerveződött.
Nem doktriner, stiláris elvekkel való azonosulás jellemezte a csoportot. Ennek következménye, hogy az Európai Iskola szentendrei mestereinek kiteljesedő művészete egyre karakterisztikusabban elüt egymástól.
Barcsay Jenő az ikonokhoz hasonló méltóságteljes nyugalmat és időtlen belső ragyogást teremt geometrikus vagy konstruktív látványelemekből felépülő képein.
Korniss Dezső (1908-1984) a magyar szürrealizmus kiemelkedő alkotója a Tücsöklakodalom (1948) barbár ritmusú, hideglelős ‘örömünnep’ víziója után nyughatatlanul keresi-kutatja a vizuális nyelv határait.
Bálint Endre (1914-1986) magánmitológiájának sokértelmű torzó szereplői fájdalommal és szorongással teli álmokat és nosztalgikus emlékeket beszélnek el (Mágikus éjjel Szentendrén, 1966).
Anna Margit torzonborz babáinak, expresszíven ábrázolt bábjainak egyszerű, áttekinthető világába transzponálja és így kimondhatóvá teszi a kimondhatatlan traumákat.
Szántó Piroska (1913-1998) pánantropomorf univerzumában minden képi motívum emberi állapotok, szenvedélyek, karakterek hordozója lesz (Rózsaszínű Hold).
Vajda Júlia (1913 -1982) a konstruktív szürrealista képalkotástól jut el a nagyvonalú geometrizálásig és poetizált struktúrákig. A kiállítás tömör áttekintést nyújt arról, hogy a XX. századi magyar képzőművészek a nyugat-európai kortárs áramlatok eredményeit továbbgondolták és munkásságukba alkotó módon beépítették.