Római Kőtár
A Kőtár Ulcisia Castra (Castra Constantia) római kori katonai tábor, polgári település és temetők kőemlékeit mutatja be.
A mai Szentendre környékét a római foglalást megelőző évszázadban a bennszülött eraviscusok lakták. Az általuk állított sírkövek kiemelkedő történeti értéket képviselnek. Jellegzetesek az ún. asztrális szimbólumokkal (félhold, napkorong, csillagok, halak) díszített legkorábbi sírköveik. A későbbi síremlékeken már az elhunytakat ábrázolják, a férfiakat római-, az asszonyokat bennszülött viseletben, díszes ékszerekkel – fibulákkal, kar- és nyakperecekkel –, Sírsztéléken gyakran ábrázolták a bennszülött halottkulusszal összefüggésben álló lovakkal vontatott kocsit, máskor a halottak szellemének bemutatott ételáldozatot, A síremlékeket általában az elhunyt hozzátartozói vagy bajtársai állították, de készítettethették temetkezési segélyegyesületek is.
A sírköveken kívül jelentősek a történeti eseményeket megörökítő kőemlékek, kőtárunkban ilyen a 31. számú, amely Septimius Severus látogatásának állít emléket.
Érdekesség a Szentendre első irodalmi emlékeként is számon tartható 42. számú töredék. A sírvers szerzője az aquincumi származású Lupus. Nevét a sorok első betűinek függőleges olvasata (Lupus fecit) adja ki. Ezt a versformát acrostichonnak nevezzük. (A nálunk töredékesen előkerült vers szövegét teljes változatban egy aquincumi sírkő őrizte meg)
Lubrica quassa levis fragilis bona vel mala fallax
Vita data est homini non certo limite create
Per varios casus tenuato stamine pendes
Vivito mortalis dunc dant tibi tempora Parcæ
Seu te ruracolens urbes seu castra vel æquor
Flores ama Veneris Cereris bona munera carpe
Et Nysyi largæ et pinguia dona Minervæ
Candidam vitam cole iustissima mente serenus
Iam puer et iuvenis iam vir et fessus ab annis
Talis eris tumulo superumque oblitus honores.
Ingatag, összezilált – jó vagy rossz –, gyenge, törékeny
élet az embereké, csapodár: sose biztos a vége.
Sok-sok baj közepette a sors vékony fonalán függsz.
Élj, te halandóként, míg percet hagynak a Párkák,
tápláljon bár tenger vagy falu, város, a tábor,
ízlelgesd Venus gyönyörét, Nysius, Ceres új adományát,
s véle a ragyogó Minervának ragyogó olaját is.
Bűntelen életet élj, igazat, megtelve derűvel,
már mint zsenge fiú, siheder, majd férj, s öregember.
Ez leszel itt, s feleded tisztségit a fönt maradóknak.
(Adamik Tamás fordítása)
Ulcisia Castra neve a IV. században Castra Constantia lett. A IV. századi temetőben sok olyan kőemlék került elő, amelyek feliratuk vagy más ismertetőjegyek szerint korábbi eredetűek, s vagy átfaragtak, vagy enélkül a régebbi temetkezőhelyről elszállítottak és újra felhasználták őket, gyakranelőfordult, hogy a kövek hátoldalát a másodszori felhasználás alkalmával az új tulajdonos számára átfaragták.