Memento mori
Kriptaleletek a váci Fehérek templomából

(2600 Vác, Március 15. tér 19.)
Információs tel.: +36 27 500 750; +36 27 305988;
e-mail: tragormuzeum@pmmi.hu

Felbecsülhetetlen értékű kultúrtörténeti kincs került napvilágra 1994-ben Vácon, amikor a Domonkos templom helyreállítási munkálatai során a templom alatti kripta több, mint 150 évvel ezelőtt elfalazott lejáratára bukkantak az építők. A megtalált kriptában 262, többnyire jó állapotú színes, díszített koporsóban a 18. század középső harmadától kezdődően, illetve a 19. század elején elhunyt és betemetett, a különleges klímának köszönhetően jó állapotban fennmaradt, spontán mumifikálódott váci polgárok testei nyugodtak; férfiak, nők, gyermekek, mesteremberek, szerzetesek, papok, katonatisztek, hivatalnokok... A többségében a 18. századból származó koporsók, holttestek, a viseletek, lábbelik, fejrevalók, és a temetési kellékek - rózsafüzérek, feszületek, szentképek, érmek, skapulárék - egy része a múzeum “Memento Mori” kiállításán tekinthető meg. A kriptaleletek jelentős része még restaurálás alatt áll.

Az 1998-ban megnyitott állandó kiállítás a főtér egyik lakóházának középkori pincéjében nyert elhelyezést. A meredek lépcsőn a hűvös és mély pincébe leereszkedő látogatót a korabeli Vác látképe mellett azon váci polgárok névsora fogadja, akiket koporsófeliratuk alapján sikerült beazonosítani.

A lejárattól balra eső kisteremben többek között ravatal-rekonstrukciós rajzok és a koporsókból előkerült korabeli temetkezési mellékletek láthatók: feszületek, olvasók, érmek, skapulárék. A pince impozáns nagytermében festett, színes (sárga, szürke, barna) felnőtt és (kék, zöld) gyermekkoporsók kerültek elhelyezésre. A koporsókon látható Krisztus-ábrázolások, vallásos és halálszimbólumok a korabeli ember vallási világképére, halálhoz való viszonyára is utalnak. A terem hátsó részében Stefanovics György szabómester, egy név szerint nem ismert középkorú polgárasszony és egy csecsemő nyugszik, rekonstruált, az eredeti alapján készült viseletben üvegkoporsóba zárva. Ezáltal a látogatók betekintést nyerhetnek a 18. század végi, 19. század eleji temetkezési, ravatalozási szokásokba.