Tragor Ignác Múzeum

2600 Vác, Zrínyi u. 41/a. 
Tel.: +36 27 500 750
E-mail: tragormuzeum@pmmi.hu
Múzeumblog: http://tragorignacmuzeum.blogspot.com

Vác a Dunakanyar legrégebbi városa Budapesttől északra, a Duna bal partján, a Naszály hegy lejtőinek ölelésében fekszik. Területe: 72,99 km2..

A kedvező természeti feltételek már az őskőkor végétől lehetővé tették az ember megtelepedését. Vác már a koraközépkorban püspöki székhely. A város fejlődését árucsere-közvetítő szerepének köszönhette, mivel az ún. "vásárvonalon", két eltérő gazdálkodású országrész érintkezési sávjában feküdt. A török uralom a város fejlődését is megakasztotta. A török alól felszabadult város újratelepítése a XVIII. század elején indult meg, s a magyarokon kívül német és szláv lakosok is otthonra találtak itt. Migazzi Kristóf püspök nevéhez telepítések, nagyarányú építkezések fűződnek. A barokk városkép kialakulása is erre az időszakra tehető.

A XIX. század közepétől Vác kereskedelmi-közvetítő szerepe fokozatosan sorvadt, ami részben azzal magyarázható, hogy a Pest-Vác vasút megnyitása révén egyre nyomasztóbb közelségbe került a világvárossá fejlődő főváros. A XIX. század végi filoxérajárvány a város környéki szőlőket sem kímélte. A nagy munkaerő-felesleg, a főváros közelsége és a jó közlekedés kedvező feltételeket teremtett a gyáripar számára. A város új városrésszel gyarapodott, megkezdődött Deákvár parcellázása. A gazdasági növekedéssel párhuzamosan a város kulturális és társadalmi élete is új lendületet vett.

A második világháborút követő időszak a városban is az iparosítás fokozását hozta. A munkaerő-szükségletet részben a környező falvak biztosították. A város lakosságának jelentős növekedése a betelepüléssel magyarázható. A nagyarányú betelepülésben a helyi munkaerőigényen túl a főváros közelsége is szerepet játszott. Vác közigazgatási, kulturális, oktatási és egészségügyi regionális központ.

Múzeumtörténet

A múzeumalapítás gondolata Vácon ifj. Varázséji Gusztáv lapszerkesztő és Freysinger Lajos közjegyző nevéhez köthető. 1881-ben kezdték meg a leendő múzeum számára tárgyak és dokumentumok gyűjtését. Varázséji halála után a múzeum ügyét elősegítendő, Csávolszy József kanonok elnökletével megalakították a Váci múzeum és régészeti bizottságot.

1894-ben Bauer Mihály rajztanár bekapcsolódásával újabb lendületet vett a múzeumi mozgalom. Bauer Tabán utcai házának egy helyiségét ajánlotta fel a múzeum számára. 1896-ban hivatalosan is megalakult a Váci Múzeum Egyesület. A Bauer házban 1898-ban nyitották meg a nagyközönség számára a múzeumot, sajnos, csak rövid időre.

1906 februárjában a VME élére titkos választás alapján Tragor Ignác takarékpénztári igazgató került. Miközben a VME népszerűsége és taglétszáma egyre nőtt - egy év alatt közel négyszeresére - a gyűjtemény siralmas körülmények között raktározódott. 1908-ban a püspöki káptalan könyvtárában 3 terem megüresedett, s a VME kibérelhette. A kiállítás ünnepélyes megnyitására csak 1912-ben került sor. A múzeum rendelkezésére bocsátott három terem kiállítóhelyként funkcionált. A korszerűen lajstromozott, tematikusan csoportosított tárgyakról szép kiállítású kiadvány is készült, a Váci Múzeum Gyűjteményeinek leíró lajstroma.

A VME jelentős kiadói tevékenységet is folytatott, a rendszeresen megjelenő éves jelentések mellett helytörténeti tanulmányok születtek. Pauer Imre címzetes miniszteri tanácsos, nyugalmazott egyetemi tanár 1918-ban felajánlotta Papnevelde utcai házát a város kulturális céljaira, a ház utcára eső része a VME tulajdona lett. A tervezett kiállítás megnyitása azonban egyre késett. Pauer Imre halála után az egyesület tulajdonába került az épület udvari szárnya is. A kiállítást 1931-ben nyitották meg. Tragor Ignác 1941-es halálával lezárult a váci múzeumügy első nagy korszaka.

A vezető szerepét Bán Márton kegyesrendi tanár, múzeumőr vette át. Az 1944-es bombázások következtében az épület és a gyűjtemény jelentős károkat szenvedett. A javításokat Bán Márton a saját költségén végeztette el, s így sikerült a kiállítást megnyitni a látogatók előtt 1946. május 4-én.
1949-ben a Váci Múzeum Egyesületet felszámolták. A tárgyakat 1951-ben kezdték el újra leltározni, de ekkor még közös egységként kezelték a teljes gyűjteményt.
A múzeum 1952-től Vak Bottyán nevét viselte. 1963-ban tagozódott be, immár tájmúzeumként a megalakult Pest megyei Múzeumok Igazgatóságába, ekkortól vette kezdetét a szakági muzeológia, a gyűjteményi egységek különválasztása.
Jelenleg a múzeum jelentős régészeti, történeti, néprajzi és történeti, valamint kortárs képzőművészeti gyűjteményt őriz. Nagyságrendjét tekintve a régészeti gyűjtemény a legjelentősebb, de kiemelkedő gyűjtemény-együttes a váci Domonkos templom kriptájából származó koporsó, textil, és temetkezési melléklet-anyag.
A múzeum 1990-ben vette fel Tragor Ignác nevét. A Papnevelde - ma Múzeum - utcai épületet hamar “kinőtte” a gyűjtemény. Az intézmény 2003-ban költözött át a Zrínyi utca 41/a szám alá, ahol a raktárak, műhelyek és irodák nyertek elhelyezést - az épületben kiállítás nincs.