Régészeti gyűjtemény

Területi múzeum jellegéből adódóan a Tragor Ignác Múzeum régészeti gyűjteményébe a váci, szobi és gödöllői kistérség területéről kerülnek be leletek. A gyűjtés időhatárai: az őskortól a kora újkorig terjedő időszak. A gyűjteménygyarapítás módjai: leletmentés, megelőző feltárás és tervásatás. Az utóbbi mintegy 10 évben a megelőző feltárások kerültek túlsúlyba, a leletmentések száma rendkívül lecsökkent, próbafeltárásra pedig elvétve kerül sor. Mindebből következik, hogy a terepmunkák tervezésére — s így a gyűjtemény tervszerű fejlesztésére — gyakorlatilag nincs lehetőségünk.

A múzeum régészeti gyűjteményének születése a XIX. sz. végére tehető. A túlnyomórészt véletlenszerűen bekerülő leletek után az 1960-as években kezdődtek a szakember irányította kutatások. A leletek gyűjteménybe való besorolása az előkerülés és a leltározás sorrendjében történik.

Néprajzi gyűjtemény

A néprajzi gyűjtemény elenyésző része tartozik a múzeum törzsanyagához. Az 1912-es leíró lajstromban szereplő (kisszámú) néprajzi tárgy-együttesből csupán néhány, nem is pontosan adatolható pásztorfelszerelés és a gyűjteménybe nem illeszkedő, ajándékba kapott havasi kürt maradt fenn.

Tragor Ignác az 1930-as években államsegélyből már tervszerűen tárgyvásárlásokat folytatott, elsősorban pásztorkodás tárgykörben. Ezek a tárgyak (botok, fokosok, kolompok) ma már pótolhatatlan darabjai a gyűjteménynek. Sajnos, a tárgyakról eredeti dokumentáció nem maradt fenn. A múzeum önálló néprajzi gyűjteménye 1968-tól datálható, de néprajzos szakember hiányában a gyűjtések többnyire ad hoc történtek.

Az 1970-es években Philipp Clarisse gyűjtött komplett viselet-együtteseket. 1979-1984 között Ráduly Emil gyűjtéseitől érzékelhető a tervszerűségre törekvés, a korábbi hiányok pótlása. Különösen nagy számban kerültek be a gyűjteménybe a gazdálkodás és a háziipar-kisipar emlékei. A gyűjtemény tárgyai vásárlás vagy ajándékozás, illetve feltárás útján kerültek a múzeumba.

Az 1990-es évektől megszűnt az éves tárgyvásárlási keret, ezzel mindennemű tervszerű gyűjtés lehetősége, a gyűjtemény az utóbbi években kizárólag ajándékozással, lomtalanításból szerzett tárgyakkal bővült.

A néprajzi gyűjtemény külön kezelt, kiemelkedő jelentőségű tárgy-együttese a 2001-ben beleltározott, 1792 tételt tartalmazó domonkos kriptalelet-anyag.

Történeti gyűjtemény

A történeti gyűjtemény magvát a múzeum törzsanyaga alkotja. Az 1912-es leíró lajstromban szereplő történeti tárgy- és dokumentum együttesből a gyűjteményben még megtalálható tárgyak alkotják a műtárgy-együttes legértékesebb részét. A törzsanyag részét képezik még a régi váci nyomtatványok. A gyűjtemény kezdetben ajándékozások révén bővült, de Tragor Ignác már az 1910-es évektől tervszerűen vásárolt műtárgyakat államsegélyből.

Kezdetben a múzeum műtárgyai egy gyűjtemény-együttest alkottak. A múzeum önálló történeti gyűjteménye 1968-tól – a különböző gyűjtemények elkülönült leltározásától – datálható. Az 1970-es években Alföldy Vilma a törzsanyag újraleltározása mellett tervszerű gyűjtőmunkát is folytatott. Viseleti darabok, bútorok, és munkásmozgalmi tematikájú fotók és dokumentumok kerültek a gyűjtés homlokterébe. Korkes Zsuzsa a nyolcvanas években elsősorban kézműipari – kisipari tárgy-együtteseket, műhelyek felszereléseit gyűjtötte.

A gyűjtemény tárgyai vásárlás vagy ajándékozás útján kerültek a múzeumba. Az 1990-es évektől megszűnt az éves tárgyvásárlási keret, ezzel mindennemű tervszerű gyűjtés lehetősége. A múzeum raktárába történt betörés a történeti gyűjteményben pótolhatatlan veszteséget okozott. A fegyver-, a pipa- és a kerámiagyűjtemény, valamint az ezüsttárgyak teljes, ill. jelentős része eltűnt.

Támogatóinknak hála, a gyűjtemény folyamatosan gyarapodik.

Legfontosabb műtárgycsoportok:

  • céhes gyűjtemény (céhládák, pecsétek,)
  • kézműipar, kisipar, helyi gyáripar
  • üveg, kerámia, porcelán
  • háztartási eszközök
  • emléktárgyak
  • fegyverek
  • technikai eszközök (rádió, televízió, írógépek, számológépek, telefon, fényképezőgépek…)
  • régi váci órák
  • szakrális tárgyak
  • viseleti- és textilgyűjtemény
  • céhes-, ipartestületi dokumentumok,
  • régi nyomtatványok
  • választási dokumentumanyag
  • váci nyomdatermékek, plakátok, szórólapok, meghívók névjegykártyák…
  • eredeti fotóanyag
  • képeslapok

Képzőművészeti gyűjtemény

A képzőművészeti gyűjtemény két nagy részből áll, a törzsanyagból és hagyatékokból. A törzsanyag gerincét a helytörténeti vonatkozású műalkotások jelentik, amelyek műfajok szerint további kisebb csoportokra bonthatók.

A múzeum jogelődje a Váci Múzeumi Egyesület képzőművészeti gyűjteménye – a 19. sz. végén - módos polgárok és egyházi elöljárók adományaiból alakult ki, majd Tragor Ignác, a múzeum mindenese szorgalmazza a képzőművészeti gyűjtést a 20-30-as években fiatal képzőművészeket hívva Vácra.

1926-ban Csók István egyik tanársegédje, a váci Kemény László festőművész művésztelepet szervez a Csók-osztály tagjainak városunkban. A művésztelep befejeztével a fiatalok munkáiból rendezett kiállítást nagy értetlenség fogadta, az Ernst Múzeumban viszont sikerrel mutatták be - Korniss Dezső, Trauner Sándor, Kepes György, Schubert Ernő, stb. munkáit - a váci művésztelep anyagát.

Vácott az 1970-es évek elejéig nem foglakoztak művészek kampányszerű letelepítésével. Főként rajztanárok kiállításairól kerültek alkotások a múzeum gyűjteményébe (Somodi László, Peukert Károly, Mikes István, stb.).

A 70-es évek elejétől a Duna-műhely tagjai:  Dániel Kornél, Nagy B. István, Orvos András, Cs. Nagy András jelentették a kortárs művészetet Vácon és a 80-as évek közepéig jószerével csak tőlük vásároltak, az akkor még létező megyei és városi keretből. Később már semmiféle vásárlási lehetőség nem állt rendelkezésre.

Minisztériumi, lektorátusi támogatással és pályázati forrásokból sikerült megindítani a kortárs gyűjtést. A pop artos, hiperrealista stílusban alkotó művészek munkájára építve szélesítettük ki a gyűjteményt. 

A 80-as évek végétől figurális-hiperrealista gyűjteménnyel bővült az anyag. A hiperrealista gyűjtemény kialakításakor a meglévő képekre építettünk. A raktári anyag egyetlen kitapintható és színvonalas részét - Orvos András, Sáros András Miklós, Bakos Ildikó és Molnár László József popos-figurális, hiperrealista művei alkották, ebben az irányba kezdődött a fejlesztés.