Börzsöny Múzeumi Kiállítóhely

2628 Szob, Szent László u. 12.  
Telefon: +36 27 372 037
E-mail: muzeum.borzsony@pmmi.hu

Szob város Pest megye északi részén, az országhatárnál, a Duna partján, az Ipoly torkolatánál helyezkedik el. Területe 20,07 km2, lakóinak száma közel 3000 fő. A község határának 1/3-át erdő borítja, a többi legelő és művelt terület. Határában három bővizű patak, s az Ipoly folyó kedvező letelepülési feltételeket nyújtott. A Duna délről szegélyezi a térséget, északról a Börzsöny hegység koronázza. Ezen a földtörténetileg is izgalmas területen minden korban az emberi élet nyomait találjuk.

A gazdag természeti feltételek lehetővé tették, hogy az őskőkortól kezdve, az újkőkorban, a réz-, a bronz- és vaskorban települések alakuljanak e tájon. Fellelhető nyomaikból számos lelet igazolja az akkori életmódot. (Pest megye régészeti topográfiája. A szobi és a váci járás. Bp. 1993. (Magyarország Régészeti Topográfiája XIII/2. köt.)

Szob térségét a római civilizáció is megérintette. A Duna szobi partján is állott egy őrtorony a quádoktól védve Pannóniát. Mindezt az 1908-ban végzett feltárások bizonyították. A római hódítást megelőzően a vidéken kelták is éltek. A Római Birodalom összeomlásával a honfoglalást megelőzően avarok települtek le a térségben. A honfoglalástól kezdve mindig lakott hely volt ez a terület. A tatárjárás pusztítása után épülő vár védővonalakból a Zuvár, az Ipolydamásdi vár helye található a környéken. A Börzsöny virágzó reneszánsz műveltségét és településeit a török dúlás tette tönkre, melynek Szob is áldozatul esett. A Dunakanyarban a XVIII. sz.-ban német telepesek keltették életre a falvakat. Az esztergomi káptalan, mint birtokos kegyúr, 1720-ban Nyitra vidéki szlovákokat telepített a községbe. Később a Luczenbacher-család vásárolta meg a káptalani birtokot. A Luczenbacher család, mint kegyúr építtette a neobarokk templomot és több középületet (három iskola, temetőkápolna, kálvária) a községben.

Az 1800-as évek végén már az ipari tevékenység is megjelent. Luczenbacher Pál és Gregersen Gudbrand tevékenysége során indult fejlődésnek a település. Hajógyár, téglagyár, terpentinüzem létesült. A nagy pesti építkezésekhez szállított kő, fa megalapozat a térség megélhetését.

Szob község 1920-ig Hont vármegyéhez tartozott, a Szalkai járás székhelye volt. Trianon után a megmaradt részek központjaként funkcionált, mint a Szobi járás székhelye, egészen 1971-ig. 1950-től Pest megyéhez tartozik a település.

Múzeumtörténet

A múzeum története valójában nem is hivatalos megalakulásával kezdődött. Az 1930-as években már tervszerű régészeti feltáró munka folyt Szob területén. A nagymarosi Polgári Iskola tanára, Horváth Adolf János fáradtságot nem kímélve, kutatási szenvedéllyel, diákjai segítségével rendszeresen ásta a területet. Feljegyzéseket, rajzokat, térképeket készített.

A köztiszteletnek örvendő tanár 1945-ben meghalt, munkásságát Laczus Géza tanító folytatta. A Nemzeti Múzeum megbízott leletmentőjeként számos régészeti anyagot óvott meg a pusztulástól. Tanítványaiból szervezett hírszolgálata jól működött, minden építési munkáról értesült. A szaporodó leletanyag múzeum alapítására serkentette. Többszöri kérésére és szorgos munkájára felfigyelve a helyi szervezetek foglalkozni kezdtek a szobi múzeum alapításának ügyével. Lelkes támogatót találtak a Járási Könyvtár vezetőjen Katona Viktor személyében. A múzeum létesítésére 1960. május 12-én a Hazafias Népfront, az MSZMP Járási Bizottsága és a Járási Tanács határozata értelmében "előkészítő bizottság" alakult.

Pest Megyei Tanács VB. Művelődési Osztálya és a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya támogatásával 1960. szeptember 20-án, 571/1950. számon megszületett a működési engedély. Támogatólag közreműködött a Magyar Nemzeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum is. A Járási Tanács kezelésében létrejött tehát a Börzsöny Múzeum, vezetésével Katona Viktort bízták meg. A Járási Tanács épületének folyosóján, hat megvilágított tárlóban nyílt meg a kiállítás, az említett két lelkes pedagógus hosszú évek alatt végzett önzetlen munkája gyümölcseként.

Ettől kezdve közügy lett a múzeum. A helyi vezetők hivatalos vendégeiknek büszkén mutogatták a tárlókat. Megindult a tudományos munka, ásatások folytak, néprajzi anyagot, természettudományi anyagot gyűjtöttek, numizmatikai anyag került a múzeum tulajdonába. 1962. december 1-től -  a távozó Katona Viktor után -  Laczus Gézát nevezték ki vezetőnek. 1963. január 1-től a múzeum a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága kezelésébe került. Gyűjtőterülete az Ipolyvölgye, a Dunakanyar és a Börzsöny hegység.

Az egyre gyarapodó tárgyi anyag megfelelő elhelyezésére 1968-ban a helyi és megyei szervek összefogásából  vásároltak meg az épületet, melynek belső átalakítása után 1968. augusztus 30-án megnyílt az  új múzeum.

1972-ben természettudományi anyaggal bővült az állandó kiállítás, melyet 1995-ben felújítottak.

1976-ban, Laczus Géza halála után özvegyét bízták meg a múzeum vezetésével. 1977-ben a tetőtérben a néprajzi anyagnak raktárt alakítottak ki. Ebben az évben felújították az állandó kiállításokat is. Az emeleti teremben képzőművészeti kiállítást rendeztek és lehetőség nyílt előadások, vetítések, előadóestek megrendezésére is. A múzeum udvarán zenei rendezvényekre került sor.

Mára a  környék idegenforgalmi célállomása lett a múzeum, melynek  meglátogatását célszerű összekötni egy hangulatos kisvonatozással a 2009. nyarán elindult Szob-Márianosztra szakaszon.