Fejezetek Ráckeve történelmi múltjából
"Valaki kell, hogy őrizzen, ha ág roppan, ha nád zizzen..."
Jelenlegi állandó kiállításunk felvillantja a Duna menti múlt történetét, néprajzszeletét. A több mint négyezer éves emberi múltból a várostörténet csak ötszázötven évet ível át.
Az állandó kiállításon bemutatjuk a jellemző régészeti emlékeket, a koraközépkor tárgyi hagyatékát, a város alapítását és másfélszázados gazdag virágzását. A török kiűzése Ráckeve pusztulását eredményezte, majd az után következő századok a város harcát hozták lesüllyesztése ellen. A millennium éveiben még egy kísérletet tett a város a felemelkedésre - szerény eredménnyel.
A Csepel-szigeten nem alakult ki önálló, csak a tájra jellemző népi kultúra, hanem átmenetet képező lépcsőt alkotott a Kiskunság és a Dunántúl között. A néprajzi gyűjtemény a hagyományos paraszti életmód tárgyi emlékein túl a mezővárosra jellemző kézművesség anyagát is magába foglalja. Ráckeve vonatkozásában gazdag a céhes gyűjtemény. Különösen két céh érdemel említést: a nagy múltú molnár céh és az országosan is kuriózumnak számító paraszt céh. Ráckevén ugyanis 1858-ban egyházi vezetéssel a parasztság is céhet alapított, mely 1949-ig, a Mindszenthy-perig működött. Tárgyi anyagát a kiállításon mutatják be.
Az ország utolsó tombácos vízimalma Ráckevén üzemelt. 1962-ben restaurálták, műemlékké nyilvánították, de 1967-ben elsüllyedt, megsemmisült. Mérethű makettje a kiállításon látható.