A régészeti gyűjtemény szórványleletekből, terepbejárások anyagából és ásatás tárgyaiból tevődik össze, az őskortól a középkorig terjedően. A táj földje bronzkori anyagban a leggazdagabb. Jelentős temetőásatás volt Szigetszentmiklós határában, ahol nagyrévi- és vatyai-kori leletek kerültek elő. A szórványleletek közül értékes darab a Diocletianus-kori köpenycsattöredék, mely a császárválasztást sűríti tenyérnyi domborműbe. A csontfaragvány keleti munka, a légiósok hozták magukkal.
A középkori Puszta Templom alapjait tárták fel Ráckeve északi határában, ahol is római faragott kő került elő. A XII-XIII. sz.-i kolostor-templom oltárát díszíthette az állatokat zenéjével elbűvölő Orfeuszt ábrázoló dombormű, mely a Dunántúlról került a Csepel-szigetre. Érdekessége, hogy a római kőnek keresztény utóélete is volt. A XV. sz.-i lakóház leletmentésekor edényeket, ekevas részeit, kályhaszemeket és ezüst dénárokat tárt fel a régészásó a Szent István téren, az Orvosi Rendelőintézet alapásásakor.
A Csepel-szigeten nem alakult ki önálló, csak a tájra jellemző népi kultúra, hanem átmenetet képező lépcsőt alkotott a Kiskunság és a Dunántúl között. A néprajzi gyűjtemény a hagyományos paraszti életmód tárgyi emlékein túl a mezővárosra jellemző kézművesség anyagát is magába foglalja. Ráckeve vonatkozásában gazdag a céhes gyűjtemény. Különösen két céh érdemel említést: a nagy múltú molnár céh és az országosan is kuriózumnak számító paraszt céh. Ráckevén ugyanis 1858-ban egyházi vezetéssel a parasztság is céhet alapított, mely 1949-ig, a Mindszenthy-perig működött. Tárgyi anyagát a kiállításon mutatják be.
Az ország utolsó tombácos vízimalma Ráckevén üzemelt. 1962-ben restaurálták, műemlékké nyilvánították, de 1967-ben elsüllyedt, megsemmisült. Mérethű makettje a kiállításon látható.
A leggazdagabb anyag a történeti gyűjtemény. Tucatnyi régi fegyver, több antik bútor mellett az újkor relikviái a legértékesebbek. Az alapítványtevő Ács Károly tárgyi emlékei jól egészítik ki a XIX. sz.-i polgárosodó Ráckeve kézzel fogható hagyatékát. Egyleti zászlók és pecsétnyomók, világháborús emlékek és a legújabb kor háromdimenziós hagyatéka találhatók a tárgyi gyűjteményben.
Különösen szép anyaggal rendelkezik a történeti dokumentáció. Az iratgyűjteményben megtalálhatók a város középkori oklevelei. Az apró - nyomtatvány-gyűjteményben számos illegális röplap mellett különösen gazdag a meghívó-anyag, de talán ennél is nívósabb a múzeum plakátgyűjteménye.
Több ezer fényképet számlál a fotótár. A század eleji archív képek mellett történeti értékeket hordoznak a két világháború között készült esemény- és portréfelvételek, de ma már archív értékkel bír az 1945 utáni anyag is. Napjainkban már csak a múzeumban követhető nyomon a városkép arculatváltozása. Az adattár több száz helytörténeti, néprajzi dolgozatot őriz, alapját képezve a szinte teljes helytörténeti könyvészeti anyaggal a további kutatásnak.
A gyűjtemények rendszerezése, feldolgozása teszi lehetővé a tudományos kutató munkát. Számos egyetemi- főiskolai szakdolgozat készült a múzeum anyagára építve. Rövidebb cikkekben ismertetik a Ráckevei Újság hasábjain a gyűjtemény egy-egy darabját, vagy kisebb gyűjtemény egységét. 1992-ben kezdték meg a parasztnaplók facsimile kiadását. Elsőként Kajzer János naplója a Ráckevei Múzeumi Füzetek első számaként látott napvilágot. A Múzeumi Füzetek újabb száma Kalicz-Schreiber Rózsa szigetszentmiklósi bronzkori temetőásatását ismerteti. Az ásatás gazdag anyaga a régészeti gyűjteményt gyarapítja.