Galga mente
A Galga mente című állandó kiállítás 1983-ban készült el s azóta - kisebb igazításokkal - változatlan formában várja látogatóit.
E kiállítás bemutatja a Galga vidék történetét a kőkortól napjainkig, képet ad a kerámiaművesség fejlődéséről az őskortól a középkorig.
Látogatói elé tárja a Galga mente viseletkultúrájának sokszínűségét, a gazdasági-, társadalmi fejlődés eredményeit, illetve betekintést enged Petőfi aszódi diákéveibe és a Petőfi Gimnázium történetébe.
Az állandó kiállítás első termében mindig a hónap műtárgya és a legújabb értékes szerzeményeket, együtteseket bemutató enteriőr szerepel.
A következő teremben Aszód kőkori történetét ismerhetik meg a látogatók. Két fontos kőkori kereskedelmi útvonal metszéspontjában alakult ki a múzeum fölötti dombtetőn az a kőkori "metropolisz", melyet az ún. lengyeli kultúra embere népesített be. Az európai hírű település és temető régészeti feltárására a hatvanas évek elejétől került sor. (Folytatását anyagi nehézségek akadályozzák.) A bemutatásra került használati tárgyak, ékszerek, a temetkezés szokásai és módjai mellett a legbecsesebb tárgy az a kultúrtörténeti kuriózumnak számító madártestű emberlábú edény, mely a földi és a túlvilági létet szimbolizálja, ezáItal nyújtva képet a mintegy hatezer évvel ezelőtt élt nép gondolatrendszeréről.
A Galga mente történetét a bronzkortól a középkor végéig bemutató teremben érdekes látnivalót kínálnak a különféle méretű és funkciójú bronzkori urnák, a vaskori fejedelmi diadém és a dányi avar kori aranylelet.
A mezőgazdaság fejlődését a XVIII. század elejétől a XX. század első feléig követhetjük nyomon. A terem a földművelés, az állattenyésztés és a szőlőtermesztés használati tárgyain keresztül eleveníti föl az egykori gazdasági élet mindennapjait. Egy külön tárló az 1848/49-es forradalom és szabadságharc helyi eseményeivel foglalkozik.
Az emeleten a Galga mente ipari fejlődésével is megismerkedhetünk. Stilizált környezetben került kiállításra egy aszódi kovács- és cipészműhely. Értékes az 1753-as sárkányfejes fujtató, Aszód XVIII. századi távlati képe a csizmadiák céhlevelén és a mezőváros pecsétnyomata.
A következő termek a Galga mente sokszínű népviseletét mutatják be. A paraszti öltözet sokféle állapot, helyzet kifejezője. Elsősorban a női viselet fejezte ki igen árnyaltan - a különböző településeken hasonló módon, de mégis más-más formában, színben, motívumban - az életkort, a családi állapotot, rangot, gazdagságot. A Galga mente viseletkultúrájának híre jóval túlmutat az országhatáron. Kialakulására a palóc, a szlovák és német hagyományok is hatottak. A gazdagon díszített kendők, főkötők, szoknyák mellett figyelemre méltó az 1792-ből való kelengyésláda.
A negyedik terem Petőfi aszódi diákoskodása emlékeit, Petőfi rokonsága - a Petrovics- és Hrúz családok - Aszód környéki vonatkozásait, valamint a Petőfi Gimnázium történetét tárja a látogatók elé. Igen értékes az egykori latin iskola fennmaradt anyakönyve, a Matricula, melyben Koren István kézírásával látható Alexander Petrovics, azaz Petőfi aszódi diákoskodásának eredménye.
Az egykori algimnáziumi rajzteremben Galériát működtet az intézmény, ahol a kortárs művészet alkotói mutatkoznak be, de rendezett itt a múzeum több régészeti, néprajzi, történeti témájú időszaki kiállítást is.
A kutatási eredményeket 1963-tól a Múzeumi Füzetek (54 kötet) illetve a Galga Menti Műhely (10 kötet) kiadványoksorozatokban tárják az érdeklődők elé a mindenkori munkatársak.