Petőfi Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóhely
2170 Aszód, Szontágh lépcső 2.
Telefon: +36 28 500 650, Fax: +36 28 500 651
e-mail: muzeum.petofi@pmmi.hu
Saját honlap: www.pma.atw.hu/
Aszód, a hatezer fős kisváros a Galga-völgye középpontjában található. A kiváló természetföldrajzi környezetnek köszönhetően területén már Krisztus előtt három és félezer évvel megjelent és közel négy évszázadon keresztül élt egy magas kultúrájú kőkori népesség. Itt keresztezte egymást a déli tengerektől északi irányba tartó, kagylókat, illetve a belőlük készített ékszereket szállító Spondylus-, valamint a jó minőségű kőnyersanyagot nyugati irányba szállító Obszidián-út.
E népesség eltűnését követően a Galga mentén, így Aszódon is, kisebb-nagyobb megszakításokkal napjainkig élnek emberek. Több régészeti lelőhely bizonyítja a bronzkori, vaskori népek megtelepedését. A későbbiekben, a Római Birodalom határán túl, különböző germán népek és az iráni eredetű szarmaták harcoltak a terület főségéért, itt legeltették nyájaikat, kereskedtek egymással és az akkori világ uraival, a rómaiakkal. A népvándorláskor viharos eseményeiről – a hunok, a gepidák és az avarok kárpát-medencei uralmáról – az ez idáig föltárt régészeti lelőhelyek egyelőre keveset árulnak el.
A honfoglaló magyarok számára igen csábító volt a Galga mente szépsége. Az Aszód melletti Kartal község és sok Galga menti földrajzi név őrzi a honfoglalás korának emlékét. A mai Aszód határában már a XIII. századtól létezett a Szent Kereszt nevet viselő premontrei monostor. A Galga-völgyében három monostorban imádkoztak Urukhoz a szerzetesek, Galgahévízen, a Szent András-monostorban, Zsidón (ma Vácegres) és Aszód–Szentkereszten.
Aszód – aszó – neve, a régi magyar nyelvemlék szerint száraz völgyet, időszaki vízfolyást jelent. Az e területen létrejött falut már a középkorban „Aszó”-nak nevezték. A birtokló család is innen kapta a nevét. Egy 1401-ben keltezett iratban említik először a birtokos, Azai Tamás nevét.
A török kor dúlásainak hatására elnéptelenedő Aszódra és környékére a XVIII. században Bádenből és Württembergből jövő német iparosok, a házassága révén aszódi birtokossá váló Podmaniczky Jánost a Felvidékről követő evangélikus földművesek, valamint Cseh- és Morvaországból érkező zsidók telepedtek le. A Podmaniczkyak másfélszáz éves virágzó gazdálkodása alatt 1761-ben Aszód mezővárosi kiváltságokat, a család 1782-ben bárói címet érdemelt ki az uralkodótól. A toleráns földesurak bárói koronája alatt a katolikusok, az evangélikusok és a zsidók egyaránt békében élték mindennapjaikat, saját templomukban imádkoztak istenükhöz.
A Podmaniczkyak hanyatlásával párhuzamosan a XIX. században Aszód csillaga is leáldozott. A múlt század utolsó harmadában több mezővároshoz hasonlóan Aszódot is megfosztották városi rangjától. A pezsgő kereskedő–iparos településen erősen megnőtt a baloldali befolyás. Az Aszódon működő Lloyd repülőgépgyárban – a Monarchia harmadik legnagyobb repülőgyárában – dolgozó munkások szervezkedtek s hozták létre a helyi tanácsokat. A gyárat és a tanácsokat is más-más okból, de rövidesen fölszámolták. A magyarság még ki sem heverte az első világégést, s az azt követő trianoni békediktátumot, máris kitört a II. világháború. A keresztény lakosság több mint 100 fős háborús embervesztesége mellett megsemmisítették az aszódi zsidóságot is.
A negyven éves kommunista diktatúra alatt az állam fokozatosan és tudatosan szorította vissza a régió természetes központját, Aszódot. A rendszerváltozást követően a demokratikus kormány ezt fölismerte, és 1990-ben visszaadta Aszód számára a városi rangot.
Múzeumtörténet
A múzeum emeletes épülete két szakaszban épült. Podmaniczky II. János támogatásával 1769-1771 között építettek föl iskola céljára egy földszintes, vegyesfalazatú (homokkő, tégla), zsúpfedeles épületet. A téglalap alaprajzú épület ekkor kapta klasszicista jellegét. A bejárata szegmentíves rojtos szemöldökpárkánnyal díszített.
Az iskola falai között 1835-től 1838-ig tanult Petőfi Sándor. Petőfit, azaz Petrovics Sándort az a Koren István tanította, kinek nevéhez a Latin iskola fénykora fűződik.
Az időközben algimnáziummá majd főgimnáziummá előlépett intézmény kinőtte kereteit, ezért 1872-ben emeletet húztak a földszintes épületre, valamint kisegítő épületekkel (rajzterem, alumneum) bővítették. A főépület mögött, a XIX. század utolsó harmadának elején jelenléktelen épületsort emeltek.
E copf stílusú épület egészen az 1948-as államosításokig iskolai szerepet töltött be: 1931-től a megépült új főgimnázium internátusaként működött. 1948-ban szükséglakásokat alakítottak ki e nagyhírű iskola termeiben és az időközben hozzátoldott épületrészekben is: az elkövetkező tíz év a pusztulás jegyében telt el.
Ennek a folyamatnak vetett véget az Aszódi Járás és a község vezetősége, amikor 1958. május 11-én két teremben megnyitotta az Aszódi Járás Petőfi Múzeumát.
A múzeum története alapításától kezdve összekapcsolódott Asztalos István munkásságával. Az alapító igazgató a múzeum munkatársaként fél évszázadon keresztül aktív szolgálója volt az aszódi, a Galga-völgyi, a Pest megyei, azaz a magyar kultúrának. A középiskolai tanárként is aktív Asztalos István igen magas színvonalú múzeumi szakmai tevékenysége, a gyűjtés, a megőrzés, a gazdag publikációs és oktatási - közművelődési munka mellett több évtizedes szívós kitartással elérte, hogy a Petőfi Múzeum szinte méterről méterre birtokba vehette az egész épületkomplexumot.
Az aszódi Petőfi Múzeum 1962-ben csatlakozott az akkor alapított Pest megyei múzeumi szervezethez. Aszód Nagyközség Tanácsa, majd a várossá lett település Önkormányzata erejéhez képest mindig segítette a múzeumot.
Pest Megye Önkormányzata 1984-ben műemlékileg fölújította az intézmény-együttest. A múzeum megalapítása után még évtizedekig szükséglakásként szolgáló épületrészt 1992-94 között kibővítették és beépítették a tetőterét. Itt találhatóak a múzeum raktárai, a dolgozók irodái, a restaurátor műhely, a könyvtár és a tanácsterem.
Ma az együtteshez tartozik a múlt század végén épített rajzterem, ez az időszaki kiállítások megrendezésére kialakított Galéria. A parkban áll Kovács Ferenc Petőfi portréja, a pusztulás elől Acsáról, a Prónay-kastélyból ideszállított 1770-es vésettel datált kerti kút, valamint három sírkő - római katolikus, evangélikus, zsidó -, a városban létezett három vallást szimbolizálva.
A fél évszázados múltra visszatekintő Petőfi Múzeumot a Minisztérium 1986-ban tájmúzeumi rangra emelte, amelyet 2007-ben muzeális gyűjtemény és kiállítóhelyi státuszra módosított.
A múzeum gyűjtőterülete a Galga mente kistáj egésze (Acsától Zsámbokig, összesen 19 település). Gyűjteménye régészeti, történeti, néprajzi és képzőművészeti tárgyakból áll. Jelentős könyv- és fotátárral rendelkezik. A Galga mente műemlékvédelmének központja, múzeumi szakhatóság és közművelődési centrum. Szakmai felügyeletet gyakorol hat (Dány, Galgamácsa, Iklad, Tura, Verseg és Zsámbok) falumúzeum fölött.
A Petőfi Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóhely egy szépen rendben tartott, kis műemlék rezervátum, a műemlékekben igen gazdag Aszód és a kulturális sokszínűségéről híres Galga mente szívében.