Perbál, Kukoricadombi – dűlő
MRT 7.kötet 14/9.lh (Pest m) U,Bv,Ró A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága próbaásatást, majd megelőző feltárást és leletmentést végzett Perbálon, a Kukoricadombi-dűlőben (1113/1 hrsz.) 2007. novemberében, 2008. márciusában és decemberében. A tervezett két épület helyét először kutatóárkokkal vizsgáltuk meg. Mikor kiderült, hogy a teljes terület alatt régészeti lelőhely található két ütemben, az épületek, majd az utak alatt feltártuk az érintett területet. A Köbölkúti-patak nyugati partján neolit, bronzkori és római kori lelőhelyet tart nyílván a Régészeti Topográfia. A felszínen az évek során többször gyűjtöttünk terra sigillátákat s római érmeket, sőt egyszer római kőépület maradványát is leletmentettük a patak mellett egy pince építéskor (2005-ben). Azóta a felső humuszréteget az előző tulajdonos kitermelte és eladta, így a próbaásatás során derült ki, hogy a régészeti objektumok szinte a talajszinten, 5-10 cm mélységben jelentkeznek. Ez tette indokolttá, hogy nemcsak az épületek helyén, hanem a belső utak s parkoló alatt is feltárást kellett végeznünk. Összesen 2 170 m2-t. vizsgáltunk meg, és 120 objektum került elő. Nagyon kevés neolit (zselizi kultúra) leletanyag mellett az objektumoknak nagy része késő bronzkori (halomsíros és urnamezős kultúra), kb. egyharmada pedig kora római volt. Bronzkori objektumok az egész területen előfordultak, néha rómaival keveredve. A bronzkorhoz nagy agyagnyerő gödrök és kisebb-nagyobb tároló vermek ill. szemét gödrök tartoztak. Szép turbántekercses tálak, mészbetétes bögrék s nagy tároló edények kerültek elő. A római objektumok kisebb csoportokat alkotnak. A feltárt lelőhely ÉNy-i sarkában egymás mellett két, lekerekített sarkú, 2-3 cölöpös lakóház, mellettük kisebb gazdasági objektumok, munkagödörrel. A nyugati szélen egymást követik az agyagnyerő gödrök, mély tárolóvermek s egy kemence hamus gödörrel. A keleti és déli oldalon csak egy-egy gödör került elő elszórva. Némelyik gödörben tégla töredék, ami mutatja, hogy kőépületek is voltak a közelben. A kerámia főleg kora római. A bennszülött kelta lakosság kerámiája (kézzel formált dák füles csésze, plasztikus díszítésű fazekak, szürke simított felületű, besimított hullámvonalas nagy fazekak, hombárok, S profilú és duzzadt peremű tálak) keverednek a római árukkal (sávos festett töredékek és barbotin díszes vékonyfalú import edény utánzatok). Az egyik házból előkerült dél-galliai sigilláta töredék is alátámasztja az 1-2.századi keltezést (Flavius-Trajanus kor). Egy szórvány „Divus Augustus as” és az ugyancsak felszíni szórvány erősprofilú, egygombos fibulák ugyanerre az időszakra utalnak. A többi szórvány érem a telep késő római életére bizonyíték a 4. században, de ez a felső réteg már elpusztult a humusszal együtt.
Ottományi Katalin
ásatásvezető régész