Budakeszi, Szőlőskert-Tangazdaság

MRT 7. kötet, 4/ 8.lh., A feltárás két ütemben történt. Tavasszal az újonnan épülő utak nyomvonalában, próbaásatás keretén belül lehatároltuk a lelőhelyet. Majd augusztustól kezdve novemberig, az MRT 7. 4/8-as lelőhelyét érintő telkeken végzett a múzeum megelőző feltárást.
A lelőhelyen a Topográfiában is említett, Korek József által megfigyelt új kőkori település maradványai, valamint néhány kora bronzkori, Makó kultúrába sorolható objektum látott napvilágot.A neolitikus telepjelenségek a 80 cm-es szőlőművelő mélyszántás alatt, a terület közepén megépülő út mentén jelentkeztek intenzíven. A települést déli és nyugati irányba sikerült biztonsággal lehatárolni, itt széles köves-sóderes sáv adta ki a szélét. Észak felé a lelőhely benyúlik Budakeszi meglévő útja és ipari épületei alá, kelet felé pedig nem volt mód kiterjeszteni az ásatást, itt beépítetlen marad a telek. A feltárás során 7 szelvényben, kb. 1 hektáros területen 632 objektum lett feltárva, s ezek döntő hányada a neolit településhez tartozott. A dunántúli vonaldíszes kultúra telepét szemét- és tárológödrök, cölöplyukak, agyagnyerő gödrök és szórványos temetkezések alkották.  A gödrök többsége kerek formájú volt, alkalomszerűen tapasztás nyomai voltak megfigyelhetők az alján. Az agyagnyerő gödrök nagy kiterjedésűek, időnként 20 métert is meghaladó hosszúságban és 10-15 méteres szélességben nagy sűrűségben tartalmaztak neolit kerámiát, betöltésük pedig szokatlanul fekete volt. A cölöplyukak általánosságban nem adtak ki jól megfogható struktúrát egyetlen esetet leszámítva, amikor is egy 10 métert meghaladó épület derékszögű részlete rajzolódott ki. Ehhez az épülethez tartozó áldozógödörben látott napvilágot egy vörös sávos festésű állat idol hátsó fele is, melyhez hasonló még nem került elő ebből az időszakból. További különleges leletnek számít egy vonaldíszes emberi idol töredék, valamint egy spondilusz kagyló medál. A telep gödreiben több helyről nyéllyukas kőbalta töredékek, pattintott kőeszközök, őrlőkövek és különféle csonteszközök kerültek elő. A kerámiát a jellegtelen töredékeket leszámítva a pelyvával soványított vastag falú tárolóedények, átvágott vonalkötegekkel díszített edények töredékei, kottafejes és vörös sávos festésű zselizi kerámia jellemezte. Az újkőkori település területén 15 temetkezés nyomát lehetett megfigyelni. A sírok többsége gödrökbe beásott zsugorított csontváz volt, melléklet nélkül. A temetkezések egyike gazdag leletanyagot tartalmazott, mely 6 db edénymellékletből állt. Az edények többségét tökéletes épségben lehetett helyreállítani, vezető edény típus a kanyargós kottafejes vonalkötegekkel díszített tökedény forma. Hasonló edényeket néhány hulladékgödörből is sikerült rekonstruálni.
A gödrökben nagy mennyiségű állatcsontot találtunk, egy esetben ép malac váz fordult elő egy méhkas alakú gödör alján.
A kora bronzkori Makó kultúra objektumai néhány 6x4 méteres lakóépülethez és pár hulladékgödörhöz kapcsolódtak. Az épületek sarkában kemence nyomait lehetett megfigyelni. Néhány esetben igen vastag, 50-60 cm-es égett réteg borította az épületeket. A kultúra gödreiből kora bronzkori seprűdíszes töredékek láttak napvilágot.
A feltárás november elsejére befejeződött, s a jövőben a beruházási terület tervezett kiterjesztésekor további munkálatok várhatók.

Czene András - Ottományi Katalin