Árpád Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóhely
2300 Ráckeve, Kossuth L. u. 34.
Telefon: +36 24 519 035
E-mail: muzeum.arpad@pmmi.hu
Saját honlap: www.arpadmuz.atw.hu
Ráckeve ősi, vegyes népességű kisváros a Csepel-sziget déli részén, a Duna két partján, szigetekkel szabdalt festői környezetben terül el. A középkorból európai értéket képviselő műemléke a XV. században épült gótikus szerb templom, amelyet kései, XVIII. századi bizáncias falfestés díszít. A török kiűzése Ráckeve pusztulását eredményezte, a következő századok pedig a város harcát hozták lesüllyesztése ellen. A Millennium éveiben még egy kísérletet tett a város a felemelkedésre – szerény eredménnyel. A kisváros csak 1988-ban nyerte vissza városi rangját. Történelmének kiemelkedő emléke a Savoyai kastély, amely J. L. von Hildebrand műve. A római katolikus templomban az egész falfelületet kitöltő seccók Patay László alkotásai.
Múzeumtörténet
Ráckevén a múzeumalapítás gondolata először az 1870-es években vetődött fel, amikor Ludaics Miksa járásbíró magángyűjteményt hozott létre. A századfordulón, a gátépítési munkák során előkerült gazdag bronzkori régészeti leletek újra sürgették a múzeum fölállítását. Anyagi erők híján azonban csak igény maradt, mint ahogy a személyhez kötődő „Árpád-céh" által kezdeményezett múzeumalapítási kísérletből is csak magángyűjtemény született az 1930-as években. A II. világháború zivatarában a gyűjtemény szétszóródott, pedig az anyag a községháza tanácstermében már látható volt. Az 1940-es évek második felében Tamássy Andor jegyző szorgalmazta a múzeum létrehozását, de eredménytelenül. 1953-ban Pataki Ferenc iskolaigazgató vezetésével folyt a gyűjtés, a Gimnáziumban pedig 1954–1955 folyamán Sáfár Sándor hozott létre értékes néprajzi gyűjteményt.
Ilyen előzmények után szerencsésen találkozott a Hazafias Népfront Honismereti mozgalma és a helyi kezdeményezés. 1961-ben a HNF Műemléki Albizottsága, az MSZMP Járási Bizottsága és a Járási Tanács VB. közösen kérték a Művelődési Minisztériumtól a múzeum létesítésének engedélyezését. Múzeumi célra a romos Savoyai kastélyban jelöltek ki egyetlen helyiséget. Valójában nem is múzeumi intézményre, hanem helytörténeti kiállítás engedélyezésére gondoltak a kérelmezők. Dr. Kovács József gimnáziumi tanár, a Műemléki Albizottság titkára hitt az erőfeszítés sikerében, amikor az általa vezetett honismereti szakkör tagjaival lázas gyűjtőmunkába kezdtek.
A munkát siker koronázta. Romépületben ugyan, de a Minisztérium 1962. szeptember 26-án engedélyezte a helytörténeti Árpád Múzeum működését. A romos kastély múzeumi helyiségét a helyi kisiparosok hozták rendbe társadalmi munkában. Bár a múzeum további helyiségek kiutalásának birtokába jutott, a romos, fűtetlen épület nem volt alkalmas múzeumi célra. Dr. Kovács József, a múzeum tiszteletdíjas vezetője azonban elszántan küzdött a kastély helyreállításáért, a kastélymúzeum létrehozásáért, a múzeum felügyelete alatt bemutatott vízimalom megmentéséért.
Néhány év múlva azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ilyen tárgyi és személyi feltételek mellett a „Múzeum" léte megkérdőjelezendő. 1967 nyarán Dr. Kovács József más munkaterületre távozott. Ekkor feleségének adta át a múzeumot, aki 1968 végéig, a család Ráckevéről való elköltözéséig gondozta a gyűjteményt. Úgy tűnt, hogy az Árpád Múzeum is elődei sorsára jut. A véletlen azonban közbeszólt. 1969 januárjában a Ráckevén élő Fegyó János, a budapesti Legújabbkori Történeti Múzeum tudományos munkatársa vette át a gyűjteményt.
1970-ben megkezdődött a kastély helyreállítása, de a szállodává alakuló épületben nem jutott a múzeumnak hely. Évekig tartó küzdelem során sikerült elérni, hogy a megszüntetés helyett, nem kis anyagi áldozatok árán, egy átépítésre váró, önálló épületbe költözhessék a gyűjtemény.
A Kossuth Lajos utca 34. sz. alatti kétszintes épületet 1921-ben Münich Jenő építtette Sebestyén Lóránd tervei alapján családi háznak és nyomdaműhelynek. A nyomdát és a házat 1953-ban államosították és a rendőrség költözött az épületbe. 1975-ben a rendőrőrs számára másutt épült objektum, így elköltözött onnan. A négy szolgálati lakást a Községi Tanács kiváltotta, és az épület a múzeum tulajdonába került. Az átépítés több mint egy évtizedig tartott, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága szűkre szabott költségvetési keretéből.
1987. november 22-én nyitotta meg kapuit az új épületben az állandó kiállítás „Fejezetek a Duna menti múltból" címmel. A kiállításon végre láthatóvá vált a gyűjtemény egy része, ám már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a múzeumépület nem biztosítja a gyűjtemények elhelyezését. A régészeti anyagot kisebb raktárban tárolják.
Az építkezés és kiállítás-rendezés tizenkét évében a múzeum változatlanul egy fő tiszteletdíjas múzeumvezetővel működött. Áttörést az 1992. év hozott. A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága elodázhatatlannak látta a megye déli részének fejlesztését: 1992. dec. 22-én kelt a Művelődési és Közoktatási Minisztérium működési engedélye, immár tájmúzeumi jelleggel. Biztosították a személyi fejlesztést, így új munkatársakkal – régész, néprajzos, adminisztrátor-gyűjteménykezelő – gyarapodott az intézmény. 1993. szeptember 1-én a tiszteletdíjas múzeumvezető is függetlenített múzeumigazgatói kinevezést kapott Fegyó János személyében, aki haláláig, 1999-ig dolgozott odaadással a ráckevei múzeumért. Utódja Jáki Réka néprajzos muzeológus lett.
A múzeum kiállítás-rendezésének hőskorát még a Savoyai kastélyban élte. Az 1970-es évek elején a kupolateremben rendezték az Első Kiállítók sorozatot. Fiatal képzőművészeknek, iparművészeknek adtak lehetőséget az első egyéni tárlat megrendezésére. Ilyen értelemben indult Ráckevéről Bráda Tibor, Bulyáki Klára, Fegyó Béla, Gábor István, Kálmán Imre, Kocsis László, Lisztes István, Nádasdy János, Pánti Imre, Szanyi Péter és mások.